<p style="text-align: justify;">Vajon rendbe lehet-e még hozni egy párkapcsolatot, ha egyszer már elromlott? Honnan tudhatjuk biztosan, hogy tönkrement, s nem pusztán egy átmeneti válságot élünk át? Mit jelezhet a társas magány, a nemi szerepek felcserélődése, a konfliktuskezelés eredménytelensége, a sok ádáz játszma, szexuális zavar és az intimitás fájó hiánya? Megannyi fontos kérdés, melyekre jó lenne ismerni a válaszokat, hogy a nehéz helyzetekben okos döntéseket hozhassunk. Még ma is viszonylag kevesen készülünk fel arra, hogy egy jó párkapcsolatban is kikerülhetetlenül találkozni fogunk krízishelyzetekkel. Ezek – az úgynevezett normatív krízisek – nagyon is komoly kérdéseket vetnek fel, mégsem arra szólítanak fel bennünket, hogy szakítsunk, hanem a válságot megélve, azon keresztüljutva még jobban elmélyíthetjük összetartozásunkat. A mi kultúránkban sajnos nehéz feladattá vált tartós, megelégedett társkapcsolatban élni, mert azok a külső összetartó erők, amelyek egy férfi-nő szövetséget anno megerősítettek, szinte mind semmivé foszlottak. Ezért ma személyes életfeladattá vált, ami még néhány évtizeddel ezelőtt sem volt az. Éppen ideje, hogy elkezdjünk dolgozni ezen – sokat tehetünk magunkért, a kapcsolatunkért!</p>