A mû központi tézise szerint a csecsemõ veleszületett elméletalkotó képességével jön a világra, melynek segítségével a világ különbözõ területeirõl szerzett tapasztalatait koherens rendszerekbe, ún. naiv elméletekbe szervezi. Ez az ösztönös elméletalkotó aktivitás pedig erõsen emlékeztet a felnõtt kutatók tudatos tevékenységére. Nyissuk ki hát a gyermekszoba ajtaját és lessünk be a bölcsõbe, ahol a legnagyszerûbb elme fekszik, a leghatékonyabb tanulógép, mely csak létezik az univerzumban.