A hiperaktívnak nevezett gyerekek legfőbb problémája nem is annyira a hiperaktivitásuk, hanem a figyelemzavar, a nagyfokú érzékenység és impulzivitás, amely olyan jellemző rájuk. A szerző részletesen leírja, mi is ez a figyelemzavar, amely felléphet hiperaktivitással és anélkül is. Az alábbi kérdésekre próbál választ adni: Mi az oka a hiperaktivitásnak? Megérthetjük-e, miként viselkednek ezek a gyermekek? Melyik terápia jár eredménnyel? Melyik terápia nem segít? Milyen gyakorlati ötletekkel lehet segíteni? Kinőhető-e a hiperaktivitás?

A gyermekkori hiperaktivitás a tanulási zavarok okaként és tüneteként is értelmezhetõ. A hiperaktivitás jellegzetes viselkedéses megnyilvánulásai fellelhetõk a különbözõ típusú tanulási zavarokban, valamint önálló formában is elõfordulnak figyelemzavarral, vagy figyelemzavar nélkül. A könyv elsõsorban szakemberek számára kívánja összefoglalni a gyermekkori hiperaktivitás tüneteit, a kialakulás okait és egy hazai vizsgálat eredményeinek összefoglalásával a lehetséges fejlesztési és terápiás lehetõségeket.

A probléma nehézsége elsõsorban abból adódik, hogy a tünetek éppúgy, mint a feltételezett kiváltó okok, rendkívüli változékonyságot mutatnak. A hiperaktivitást kiváltó okokat általában organikus és környezeti tényezõk alapján különítik el, ezen nem pusztán a korai idegrendszeri sérüléseket és az idegrendszert érintõ megbetegedéseket értjük, hanem ide soroljuk a genetikai farmakológiai tényezõket, melyek hatással vannak az idegrendszer korai szervezõdésére és ezáltal az agyi funkciók alakulására.

Figyelemzavar, tanulászavar, motoros nyugtalanság. Hogyan jellemzi a szülõ és a tanár az örökmozgó gyermeket? Miért ilyenek? Az örökmozgó gyermek címû mûvében a szerzõ saját gyakorlatából vett példákon mutatja be a viselkedésterápiás módszerek, a problémamegoldó hozzáállás szemléletmódját.

A kötet sok értékes és főleg gyakorlati információt tartalmaz, mely mindennapi segítséget jelent az ADHD-s gyermekek szüleinek valamint az érdeklődő tanároknak, pszichológusoknak, logopédusoknak, fejlesztő pedagógusoknak, gyermekpszichiáternek. Mindenkinek, aki napi munkája során találkozik ezekkel a gyermekekkel, és akinek fontos, hogy avatott szakembertől hallja a téma legújabb összefoglalását. Sajnos egyre több gyermek néz szembe napjainkban tanulási nehézségekkel, amelyek figyelemzavarral vagy a figyelemzavarral kombinált hiperaktivitásra vezethetők vissza. Sok család szenved hiperaktív gyermekük reakcióitól, amelyeknek legnagyobb áldozata mégis maga a gyermek. Nagyon aktuális tehát egy olyan könyv megjelenése, amely egyaránt szól a szülőkhöz, nevelőkhöz, sőt a hiperaktív gyermek testvéreihez is. A könyv egyértelműen és egyszerűen megmagyarázza, hogy az ilyen gyermekkori állapotok nem nevelési hibák miatt alakulnak ki, és a szülői, pedagógusi önvádnak nincs helye. Nem szabad ugyanakkor úgy tekinteni ezekre az állapotokra, hogy a „gyermek majd kinövi” azokat. Feltétlenül fontos, hogy a gyermekek – és ez által a családok – segítséget kapjanak, méghozzá a lehető legszakszerűbb segítséget. Mivel minden gyermek egy önálló egyéniség, nincsen egységesen jó módszer a figyelemzavaros gyermekek kezelésére, oktatására. Vannak azonban általános jótanácsok, és nagyon fontos megérteni ezen állapotok jellemzőit és okait – hiszen csak ezek tükrében viszonyulhatunk helyesen e gyermekekhez. Erre nézve szolgál hasznos ismeretanyaggal és tanácsokkal ez a könyv, amely számba veszi a figyelemzavaros és a hiperaktivitásos állapotok lehetséges okait és javaslatokkal él az ilyen gyermekek hatékony nevelésére.

A könyv a szerző előadásain alapul. Összegyűjtötte ötleteit és gondolatait a diagnosztikáról, a gyógyításról, valamint kihangsúlyozza az önbizalom fontosságát, amely nélkülözhetetlen az ADHD-val diagnosztizált gyermekek számára. Megválaszolja a kérdést, kik azok a hiperaktív álmodozók, hogyan fonódik össze a képzelet, emóció, és a felfedező szellem a figyelmetlenséggel, hiperaktivitással és impulzivitással. Őszintén beszél Marko felnőtté válásának tapasztalatairól, arról, hogy gyermekként belső ritmusa és gondolatai nem ugyanabban az irányban haladtak, mint az iskolai képzés. Szól a gyermekről, aki rejtegette személyiségét, és aki olyanná kívánt válni, mint a többiek, majd arról az emberről, aki felismerte saját potenciálját és megszabadult környezete elvárásaitól, elfogadta saját sokféleségét és ebben felfedezte kimeríthetetlen ajándékát.

Ma már tudjuk, hogy nem rossz természetrõl, „rosszaságról” van szó, hanem jól nyomon követhetõ, diagnosztizálható és gyógyítható betegségrõl. A hiperaktivitásnak megvannak a maga elõzményei, öröklési tényezõi, jól felismerhetõ tünetei és a gyógyszerei is. A hiperaktív gyermek, serdülõ és felnõtt címû könyv a fenti problémák kezelésére adhat tanácsokat is.

Ranschburg Jenő ebben a könyvben azt szeretné bemutatni, hogy a hiperaktivitás többek közt a figyelem, a koncentráció képességének zavarát. Milne Micimackójában nemcsak Tigris de Malacka, Nyuszi és Füles maga is hiperaktív! Bemutatja őket és igyekszik rávilágítani legjllemzőbb tulajdonságaikra is, és abban reménykedik a szerző: a szülők és nevelők ráismernek azokra a gyerekekre, akikra jól illenek a Százholdas Pagony lakóinak vonásai. A könyv második részében az agresszivitással foglalkozik, Azzal, hogy milyen sokféleképpen lehet egy serdülő agresszív, a kamaszos versengéstől kezdve, a kötekedésen át, egészen az antiszociális magatartásig, a bűnözésig.

A hiperaktív gyermekeket környezetük nehezen érti meg és fogadja el. Gyakran komoly problémát jelentenek szüleiknek, nevelőiknek és tanáraiknak. A legtöbb esetben orvosi gyógyszeres kezeléssel próbálnak segíteni rajtuk. A hiperaktív gyermekek között sok nagyon tehetséges is akad, ők az ún. indigógyermekek. Az állandó alacsony követelményi szint miatt türelmetlenek és nyugtalanok. Fontos, hogy a szülők és a gyermekek, továbbá a tanárok és az orvosok is felismerjék, hogy mi idézte elő a gyermek hiperaktivitását és milyen kezelés bizonyul a leghatásosabbnak - lehetőség szerint gyógyszer nélkül. E könyv hasznos tanácsadó szülők és tanárok számára egyaránt.

A hiperaktív gyermekek között sok nagyon tehetséges is akad, õk az ún. indigógyermekek. Fontos, hogy a szülõk és gyermekek, továbbá a tanárok és az orvosok is felismerjék, hogy mi idézte elõ a gyermek hiperaktivitását és milyen kezelés bizonyul a leghatásosabbnak.